Rufus Parnell "Parnelli" Jones
1933.08.12.

Születési hely: Texarkana, Arkansas, USA

Rufus Parnell Jones néven látta meg a napvilágot. A Kalifornia-i Torrance városában nevelkedett.
Versenyzéssel 17 éves korában kezdett el foglalkozni. Első versenyét a Gardena-i Carrell Speedway-en futotta. 1950-ben több versenyszériában is versenyzett, sok tapasztalatot szerezve. A NASCAR Pacific Coast Late Model Series-ben 15 versenyt nyert.
A következő szezonokat a nyugati parti Stock Car, Midget és Sprint Car pályákon töltötte. 1960-ban a Midwest régió SprintCar versenyein vett részt, J.C. Agajanian támogatásával. Első USAC bajnoki versenyét 1960-ban Milwaukee-ban futotta le a Fike Plumbing csapat autójával. Csak a 16. lett. Ez az év volt egyben az első szezonja is. A Sacramento-i versenyen a 2. helyen intették le. Összesítésben a 18. helyig jutott.
1961-ben már az USAC-ban is Agajanian égisze alatt versenyzett. Vegyes szezont futott Langhorn-ban és Sacramento-ban a 2. helyen végzett. A Phoenix-i versenyt pedig megnyerte. És egy pole-t is feljegyezhetett a Springfield-i versenyen. A szezont a 9. pozícióban zárta.
1962 már sikeresebb évadot hozott, négy pole (Indianapolis, Syracuse, ISF és Phoenix). Az ISF (Indiana State Fairgrounds) pályán futott Hossier Hundred versenyt pedig megnyerte. A szezon első harmada pazarra sikreredett a hat Top5 helyezéssel. A szezon hajrájában két verenyen műszaki hiba miatt állt ki. Így csak az összetett 3. helyét tudta megszerezni.
1963-ban elhódította a Borg-Warner trófeát, megszerezve az Indy500 győzelmet. Az 500 mérföldes száguldást pole-ból indulva nyerte. A szezon viszont inkább visszaesés volt, hiszen rendre az autó meghibásodásával küszködött. Év közben indult a Sebring-i 12 Órás versenyen és még több Stock Car versenyen is. A híres Pikes Peak-i Int. Hill Climb versenyt megnyeri, új Stock Car sebességrekordot állítva fel.
1964-ban még mindig akadtak műszaki problémái az autójának. Indianapolis-ban például a Pit-ben kigyulladt az autója, így feladni kényszerült a versenyt. Legmegbízhatóbb autója egy Lotus RE gép volt, három pole-t és két győzelmet (Trenton és Milwaukee) szerzett vele. Októberben megnyerte a bajnokságon kívüli 200 mérföldes Riverside-i versenyt egy Shelby Cobra-val. Az USAC Stock CAr bajnokságában hét versenyt nyer. A Turkey Night Grand Prix (Midget Car) verseny első helyét is bezsebelte.
1965-ös szezonban má csak pár versenyen vesz részt. Az Agajanian/Hurst csapat Lotus gépével Indianapolis-ban a 2. helyen intik le, majd szerez egy győzelmet a Milwaukee első versenyen, a másodikon pedig pole-ból indulhatott. A Mecom csapattal Stock Car versenyeken indul.
1966-ban mindössze három verseny erejéig száll ringbe. Az eredmények csalódást keltőek. Viszont Midget Car versenyeken remekel, kilenc versenyből 5-öt nyer, köztük más második alkalommal a Turkey Night versenyt. A bajnokságban a 14. lett úgy, hogy a szezon 65 versenyébőé csak kilencen vett részt. A Mecom csapat LolaT70-es autójával Can-Am versenyeken indul.
1967-ben Andy Granatelli csapatával indul az Indy500-on egy Praxton turbinás autóval. a 196. körben kiesik, de így is a 6. helyen végzett. Bud Moore csapatával Trans-Am versenyeken indul, de emelett a Can-Am bajnokságban is versenyez. A Daytona-i 300 mérföldes versenye a 3. helyen zárt, Dan Gurney csapattársaként. Ebben az évben kipróbálja magát Off-Road versenyeken is.
1968-ban folytatja az Off-Road versenyzést egy Ford Bronco volánja mögött. Emellett a Trans-Am versenyeket sem hanyagolja el. A mexikói Baja 1000-es versenyt megnyeri.
1969-ben üzleti partnerével, Velko "Vel" Miletich-el együtt megalapítják a Vel's Parnelli Jones Racing-et. A Trans-Am versenyeken kiválóan szerepel Bud Moore Ford Mustang autójával. Két versenyt is nyert, Michigan és Donnybrooke.
1970-ben folytatja sikeres Trans-Am szereplését, öt győzelmet zsebelve be. De csapatát sem hanyagolja el, sőt, győzelemre vezeti csapatát. Al Unser tíz versenyt nyerve, köztük az Indy500-at és bajnok lett. Hatalmas sikerr egy újonc csapatnak. 1971-ben ismét bajnok let a csapat, Joe Leonard vezette győzelmre a csapatot. A szezon során összesen hat versenyt nyertek, Al Unser 5-öt, Joe Leonard 1-et. Al Unser másodszor hodította el az Indy500 győzelmet ekkor.
A Parnelli csapat begyűjti zsinórban 3. bajnoki címét 1972-ben. Ismét Joe Leonad lett a bajnok.
1973-ban szerényebb szezon következik, pedig kiváló versenyzői vannak, Al Unser, Joe Leonard és Mario Andretti. De csak két győzelmet sikerül szerezniük (Al Unser 1, Mario Andretti 1). Újra részt vesz a Baja 1000 mérföldes versenyen és ismét megy nyeri.
1974-ben már nem csak az USAC sorozatban, hanem a Formula-1-ben is versenyezteti csapatát Mario Andretti-vl a volán mögött, igaz ekkor csak egy versenyen vesznek rész. A következő szezon nagy részén versenyeznek, de kevés sikerrel. 1976-ban már csak egy versenyen vesznek részt és ezzel le is zárult az európai kaland.
A csapat 1976-ban bezárta kapuit.
Jones 1988-ban részt vesz amerika két legnagyobb Stock Car versenyén, a 24 órás Daytona-i és a 12 órás Sebring-i versenyen is.
És ezzel lezárult versenyzői karrierje is.
Fia követi édesapját versenyző pályán, P.J. Jones néven.

Bajnok: -
Indianapolis 500 győzelem: 1963

Rajtok: 59
Győzelmek: 6
Pole: 12
Pontok: 6783

Csapattulajdonosként:
Bajnok: 1970, 1971, 1972
Indianapolis 500 győzelem: 1970, 1971

Cimei:
1990, International Motorsports Hall of Fame
1991, National Sprint Car Hall of Fame
1992, Motorsports Hall of Fame of America
1961, Indianapolis 500 co-Rookie of the Year
1964, USAC Stock Car champion
1960, 1961, 1962 USAC Sprint Car Series Champion
1976, Off-road Motorsports Hall of Fame
2001, West Coast Stock Car Hall of Fame
2001, International Midget Auto Racing Hall of Fame