Ryan Hunter-Reay
1980.12.17

Születési helye: Dallas, Texas, USA

Mint szinte minden versenyző Ryan is kart versenyzéssel kezdett.
Tehetsége már ebben az osztályban megmutatkozott, bizonyítja ezt hat Skip Barber Karting Scholarship bajnoki címe.
Következő kihívása a Skip Barber Formula Dodge Series volt, amely már a formula autó kategóriája volt. 1999-ben el is hódítja a bajnoki címet.
Egy újabb szint következik a Barber Dodge Pro Series. Két évet tölt el a sorozatban, 2000 és 2001. Az első évében megszerzi a Rookie of the Year címet. A következő szezonban két győzelmet szerezve az összetett 5. helyen végez.
Ezután a ChampCar előszobálya a Toyota Atlantic sorozat következett 2002-ben. az év végére az előkelő 6. helyen zárt, három versenyt nyerve. Kiérdemelte ez évben a WorldCom Rising Star Award-ot.
2003-ban bemutatkozik a ChampCar bajnokságban az American Spirit Team Johansson versenyzőjeként. Mid-Ohio-ban a dobogó 3 fokára állhatott fel. Már első évében megszerzi első győzelmét az évadzáró Surfers Paradise-i versenyen. A bajnokságot 14. helyen zárja.
2004-re a Herdez Competition csapathoz csatlakozik. A Milwaukee mérföldes oválon pole-ból indulva a verseny leintése után a dobogó legfelső fokára állva ünnepelhetett. Négy Top 5 helyet szerzett a szezonban. Az összegyűjtött 199 pont csak az összetett 9. helyére elég.
2005-ös szezont ismét új csapatnál, a Rocketsports Racing-nél kezdi. Egy gyengébb évet tudhatott maga mögött. Így a bajnoki tabellán a 15. helyet foglalhatja el.
2006-2007: az A1 GP sorozatban szerepel az A1 Team USA színeiben.
2007 Januárjában részt vesz a Rolex 24 órás Daytona-i versenyen. Júliusban az IRL-ben lévőRahal Letterman Racing -től kap meghívást a szezon második felére. A fél szezon ellenére is megszerzi a Rookie of the Year címet.
2008-tól teljes évadot versenyez Bobby Rahal csapatával. Watkin Glen-ben győz. Összesen tíz Top 10-es helyezést gyűjt be, a szezont pedig a 8. helyen zárja.
2009-ben a Vision Racing csapatát erősíti. A szezon nyitó versenyén St. Petersburg-ben a 2. helyen végez. Ezután számára elég csalódást keltő sorozat következik, hiszen rendre a mezőny második felében zárja a versenyeket. Mid-Ohio-ban tud még szerezni egy 4. helyet. Az év végén csak a 15. helyen találja magát.
2010 jól kezdődik, a Rolex 24 órás versenyen a dobogón végez. Az American Le Mans Series Sebring-i versenyén is részt vesz a Level5 Motorsports csapattal.
Ismét csapatváltás mellett dönt, amely a későbbiekben egy kiváló döntésnek bizonyul. Az Andretti Autosport #28-as autóját kapja meg. Csapattársai Marco Andretti és Danica Patrick. Sao Paulo-ban 2., majd a Long Beach-i versenyen nyerni tud. Rendre a Top10-ben intik le. A kiegyensúlyozott teljesítménynek köszönhetően a 7. helyet szerzi meg az év végére.
2011 döcögősen indul, az első öt versenyt a mezőny végén zárja. A szezon második felére magára talál, Toronto-ban és Mid-Ohio-ban a 3. lett, Loudon-i oválon pedig győz. Ezt az évadot is a 7. helyen fejezi be.
2012 Ryan Hunter-Reay éve! Kiváló szezont produkál. A szezon közepén zsinórban három győzelmet szerez, Milwaukee, Iowa és Toronto. Majd Baltimore utcáin megszerzi negyedik győzelmét is. Hatalmas csatában van a bajnoki címért Will Power-el (Penske). De a Fontana-i 4. helye bebiztosítja számára a bajnoki címet. Mindössze 3. ponttal megelőzve riválisát.
2013-ban az összetett 7. helyet tudja csak megszerezni. Két versenyt nyer, Barber és Milwaukee. Összesen hét Top 5 helyezést szerez. A szezon második fele sikerült gyengére, amely visszavetette a szezonját.
2014 sem volt szerencsésebb a DHL/AA autónak. Ismét erős szezonnyitás, öt verseny, két győzelem, Barber, majd pedig az Indy500, ami RHR első Borg-Warner trófeája volt, és még két második hely. Majd jött a szezon további részében a hideg zuhany, műszaki hibák, balesetek. De eközben még azért az Iowa-i oválon győztesként ünnepelhetett. de ez sem hozta vissza a szezonját. Csak a 6. pozícióig jutott.
2015-ben sem tudott a 6. helynél előrébb lépni. Annyi változás történt, hogy most a szezon végére jöttek az eredmények. Ismét egy Iowa-i első hely, majd pedig egy 500 mérföldes győzelem a Pocono-i oválon.
A 2016-os évadban sikerült a csapatnak alulmúlnia magát, mindössze öt Top 5 helyezést értek el. Győzelmet nem könyvelhettek el ekkor. A versenyek nagy részén a középmezőnyben zárták. A 12. hely mindenféleképpen csalódást keltő volt.
2017 is hullámvasút volt, és csupán négy Top 5 helyezés. De a szezon második felében legalább már a rendre a Top 10-ben intették le a sárga/piros #28-as gépet. A 9. helyezés pedig előrelépésnek vehető.
2018-ról ez eddig elmondható hogy sikeres, hiszen a 10. verseny után az összetett 2. pozíciót foglalja el. Az új autó úgy néz ki hogy meghozza az amerikai srácnak a sikert. Rég nem látott jó mutatót produkál, 10 versenyből nyolc Top 5, a Detroit-i 2. versenyen ismét elővehette a győztesek mosolyát két év után. Viszont a szezon második fele már nem sikerült túl jól, mindössze három Top 5 és csak egy győzelmet tudott elérni az évadzáró versenyen.
A következő szezonok messze elmaradtak a várakozástól. Nem tudott felmutatni se győzelmet, se pole pozíciót. A pontvadászatban is évről évre hátrébb csúszott. Legjobb eredményei három harmadik hely volt. 2019-ben Austin-ban és a Mid-Ohio-i versenyen. A következő évadban ismét elért egy 3. helyet Mid-Ohio-i második versenyen.
Végül 2022-re szögre akasztotta a sisakot.
A 2023-as szezonban visszatér és az Ed Carpenter csapatnak vezetett Conor Daly helyén. Csak egy Top 10 helyezést ért el a szezon során.

Bajnok: 2012
Indianapolis 500 győzelem: 2014

Rajtok: 293
Győzelmek: 18
Pole: 6
Pontok: 6415

Címei:
1999, Skip Barber Big Scholarship
2002, WorldCom Rising Star Award
2007, IndyCar Rookie of the Year
2008, Indianapolis 500 Rookie of the Year
2012, A. J. Foyt Trophy (Oval Champion)