Scott Roland Dixon
1980.07.22.

Születési hely: Brisbane, Queensland, Ausztrália

Versenyzői családban született, így már 7 évesen Go-kartozni kezdett 1994-1998 között Új-Zélandi és ausztrál versenysorozatokban szerepelt.
Rögtön első évében megnyeri a NZ Formula Vee Class II bajnokságot.
Az 1995-ös éve még sikeresebb, hiszen 14 versenyen, 13 győzelmet szerez.
Ezzel besöpri a NZ Formula Ford Class II bajnoki címet.
1996-ban a NZ Formula Ford Class I bajnokságban is rögtön az első szezonjában az évad végén megszerzi a bajnoki címet.
1997-ben átül az Australian Formula Holden sorozatba. Ahol megszerzi a Rookie of the Year címet, majd 1998 meghozza neki a bajnoki címet is.
A Formula Holden bajnoki cím elméletileg egyenes út a V8 Supercars sorozatba. De nem kapott szerződést egyik csapattól sem.
1999 és 2000-ben Az amerikai IndyLights sorozatban vesz részt. 2000-ben megszerzi a bajnoki címet a PacWest csapat autójával, Towsend Bell előtt
Az IndyLights bajnoki címmel a zsebében 2001-ben beléphetett a C.A.R.T. sorozatba, ahol ugyancsak a PacWest csapattól kapott lehetőséget. Nazareth Speedway-en győzni tudott. Mindössze 20 éves 9 hónapos és 14 naposan, így megszerezve a legfiatalabb győztes címet.
A 2002-es idény közben a PacWest csapattól átigazol a Target Chip Ganassi Racing-hez. Az év végén csak a 13. helyen zár.
2003-ben a Chip Ganassi csapattal együtt átköltözik az IRL sorozatba. Rögtön bajnoki címmel is zárja az évet.
A 2004, 2005 és 2006-os szezonban nem tudnak igazán kiemelkedő eredményt felmutatni a bajnoki idények végén.
De 2007-re ismét magára talál a Ganassi Racing, és mindössze 13 ponttal lemaradva csapattársa, Dario Franchitti mögött, besöpri az összetett 2. helyet.
2008-ban ismét bajnok, de már az újra egyesült IndyCar Series első bajnoka. Nagy csatát vívtak a bajnoki címért a Penskés Helio Castroneves-el. Győzni tud a legendás Indy500 versenyen ebben az évben.
2009-es idényben ismét a 2. helyen zár mindössze 11 pont hátránnyal. a legyőzője ismét csapattársa, Dario Franchitti.
2010-es szezonban is a bajnoki címért küzd csapattársával Dario-val és a Penskés Will Power-el. A szoros évad végén a 3. helyre szorul, hiába szerez három győzelmet (Kansas, Edmonton, Homestead).
2011-ben is kénytelen megbarátkozni az összetett 3. hellyel Dario Franchitti és Will Power mögött. Két győzelmet zsebelt be, Mid-Ohio és Motegi.
2012-ben harmadszor is a 3. helyen végez, 33 ponttal lemaradva a bajnok Ryan Hunter-Reay mögött. Mid-Ohio-ban és Detroit-ban győzelemre vezeti a Ganassi csapatot.
2013, egy közepes szezonkezdet után a bajnokság közepén beerősít és zsinórban három versenyt nyer, Pocono 500-at és a Toronto-i dupla hétvége két versenyét. Majd még a Houston-i Szombati verseny győztesnek járó díját is begyűjti. A szezon végére szoros csatában sikerül legyőznie Helio Castroneves-t. Mindössze 27 pontos előnnyl viszi el a bajnoki címet.
2014-ben ismét összetett 3. helyen végez. Ha nem bajnok, akkor 3., eddig ez a trend 2010-től számára. Ismét a szezon második fele sikerül jobban. A Mid-Ohio-i és a Sears Point-i versenyt megnyeri és összesen 11 Top5 helyezést szerez. De ez csak Will Power és Helio Castroneves mögött csak a 3. helyre lett elég.
2015-ös szezonban kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt. Nagyon szoros volt a szezon, Texas-ban és Long Beach-en nyerni tud, a 99. Indy500-on pedig pole-ból vághat neki az 500 mérföldnek. Végül a 4. helyen intik le. A szezonzáró versenyt Sonoma-ban megnyeri, és ennek a dupla pontozású versenynek köszönhetően pontegyenlőség alakul ki közte és a bajnoki cím várományos Juan-Pablo Montoya között. A bajnoki címet Scott Dixon a szezon során elért három győzelmének köszönheti, Montoya két győzelmével szemben. Ebben az évben a 24 órás Rolex versenyt is megnyeri a Ganassi csapattal.
2016-os szezon elég hektikusra sikeredett. És ennek függvényében a szezon végén elért 6. hely csalódást keltő volt. Mindössze öt Top5 helyezésre futotta, igaz ebből két versenyen is győztesként látta meg a kockás zászlót, Phoenix és Watkins Glen, az utóbbit pole-ból indulva nyerte meg.
2017-re ismét versenyképes lett és a bajnoki címért harcolt a négy Roger Penske fiaival. Kiegyensúlyozott évet teljesített, igaz ebből kilóg a brutális Indy500-as balesete. A tíz Top5 helyezés magáért beszél. A Road America-i versenyen a szezonban elért egyetlen győzelmét ünnepelhette. De ezekkel az eredményekkel nem tudta legyőzni két Penskés ellenfelét, Josef Newgarden-t, aki a bajnok lett, és a második Simon Pagenaud-t sem. Bár hajszállal maradt le a bajnoki címről, hiszen mindössze 21 pont hátránnyal zárt a 3. helyen.
2018-ban kukába dobta a sorozat az addigi aero kit csomagokat, és egyen aero-val futnak a csapatok. A Ganassi csapatnak picit nehezebben sikerült az átállás, amely Scott eredményein is látszódott a szezon elején. Majd elkapta a fonalat a team és Detroit-ban az első versenyen nyerni tudott, majd a Texas-i hétvégén is győztesként futott be. A kanadai Toronto utcai versenyén megszerzi szezonbeli harmadik trófeáját is. A szezon során a legrosszabb helyezése az Iowa-i 12. hely volt. Talán eddigi karrierje legkiegyensúlyozottabb teljesítményét hozta. Összesen 13 Top5 helyezést ért el csapatával, ami egy 17 versenyes szezonban egy hihetetlen statisztika. Ezek alapján nem meglepő hogy begyűjti 5. bajnoki címét is.
2019-ben ismét a bajnoki címért küzd a Penske csapat versenyzőivel. A szezonban két versenyt nyert (Detroit 2. verseny, Mid-Ohio) és összesen 11 Top 5 helyezést gyűjtött be. A szezon végén a 4. helyen végzett.
2020-ban kemény küzdelemben győzi le Josef Newgarden-t. Ez a hatodik bajnoki címét hozza el. Mindössze 15 pont előnnyel hódította el a bajnoki címet. Ebben a szezonban csak kilenc Top 5 helyzést ért el. Viszont ebből négy alkalommal intették le győztesként. A szezon során egyetlen versenyen nem tudott csak a Top 10-ben végezni. Nagyon kiegyensúlyozott szezont futott.
2021-es szezon jól indult. Négy Top 5 helyezést szerzett, de ezután jött egy kis megingás. Majd a szezon második fele már hektikusabb volt. Csak egy győzelmet tudott szerezni, a Texas-i első versenyt nyerte meg. A szezon végén ismét egy 4. hely a jutalma.
2022-ben ismét a Roger Penske fiaival és csapattársaival küzd a bajnoki címért. Ismét egy jó szezont tudhatott maga mögött, de ez nem volt elég csak a 3. helyre. A statisztikái, két győzelem (Toornto és Nashville) és összesen kilenc Top 5 helyezés.
2023-ban is remekelt tizenegy Top 5 célbaérés. Konstans teljesítményt nyújtott. Csak a Long Beach-i versenyt volt kénytelen feladni. A szezon utolsó négy versenyéből hármat nyert meg, Indianapolis road, Gateway és a szezonzáró Laguna Seca-i versenyt. De még így is majdnem 80 pontos hátrányban volt a végelszámolásnál csapattársával, Alex Palou-val szemben.

Bajnoki címek: 2003 (IRL), 2008, 2013, 2015, 2016, 2018, 2020 (IndyCar)
Indianapolis 500 gyöztes: 2008

Rajtok: 386
Győzelmek: 56
Pole: 32
Pontok: 11433

A versenyzői karrierje alatt elért díjak:
1999 Jim Clark Trophy
2001 CART Rookie of the Year
2001 Jim Clark Trophy
2003 Bruce McLaren Trophy
2004 Jim Clark Trophy
2008 Bruce McLaren Trophy
2008 NZ Sportsman Of The Year
2009 Inducted into MotorSport New Zealand Wall of Fame
2015 Zealand Wall of Fame

Utánpótlás bajnoki címei:
1994 NZ Formula Vee Class II bajnok
1995 NZ Formula Ford Class II bajnok
1996 NZ Formula Ford Class I bajnok
1998 Australian Formula Holden bajnok
2000 IndyLights bajnok